Tegnapról kimaradt képek. Ma nincs kedvem fényképezőt cipelni, meg írni sincs nagyon miről. A városban két boltból egyben sem volt klikker! Csütörtökre ígértek a másodikban, akkor el tudjuk végre kezdeni a klikkerezést. Először és elsősorban Lokival. Mivel 'elsőkutyám' vannak még hiányosságai és van mit fejlődnünk.

Legközelebb csütörtökön várható friss bejegyzés.

Mit szólsz hozzá?

Tegnap korábban vágtam neki az esti sétának a kutyákkal. Általában külön viszem őket, mert Loki sosem szívlelte Emmát igazán. Érthető, én se kedvelném azt, aki a hajam cibálásában lelné élvezetét. A kis beagle ugyanis ezzel kezdte amint meghoztuk - terror alatt tartotta Lokit, amikor csak elérte, tépte a bundáját. Lassan sikerült csak róla leszoktatni.
Többször volt már közös séta, de még mindig nem sikerült feloldani Lokiban a haragot. Kevésbé figyelt rám, úgy tűnt duzzog.
Szótfogadott, de kb. annyira volt lelkes, mintha kivégzésre indultunk volna, nem sétálni.

A következő napokban inkább külön-külön viszem őket. Ide valami több kell, hogy Loki megszokja Emmát.

Vagy nem vagyok elég meggyőző falkavezér a szemében?

A napokban olvastam a Tükör-módszerről. A legközelebbi Tükör suli 40 perc vonat és ki tudja mennyi séta. Amíg a helyi suliba nem ér el a módszer addig marad Jan Fennel módszere és a klikkerezés.
Volt időszak, amikor pórázrántással korrigáltam kajlán közlekedő kutyámat. Nem volt valami eredményes, előjött a hovik makacs természete belőle. Talán fontolóra vette, hogy ő is rángat picit, hát milyen szófogadatlan kétlábú ez, hogy nem tartja a lépést.
A huzavonát felváltotta egy sokkal kíméletesebb és eredményesebb módszer. Ha előre ment, megálltam és a séta nem folytatódott tovább. A póráz szép lassan megereszkedett és kérdőn nézett vissza Loki. Győzelem! Nem most volt, így meg nem mondom pontosan mennyi ideig tartott elérni, hogy a lábhoz-ra egyből mellém szegődjön. A kapun mindig én lépek ki elsőnek, mindenféle hiszti nélkül, ezt is egy türelemjátékkal értem el. Ha tolakodni próbált visszatereltem a helyes útra és lassan rájött, hogy ha nem bír magával, késlelteti a "vadászatot". Szépen ül és vár, amíg körbenézek, hogy tiszta-e a terep. Mióta előttünk is lebetonozták az utat egyesek összekeverik a versenypályával.

Elkalandoztam megint az eredeti témától, arról akartam írni, milyen volt a séta. Végülis nem túl eseménydús, békés és kellemes, amilyennek egy sétának lennie kell. Az időjárás borult és hűvös - de számomra ez a jó idő. Egyébként Loki számára is. Emmának meg tökmindegy, csak sétáljunk, játszunk.

[Módosítva: 2012-05-16 ~ a képek elrendezése]

Mit szólsz hozzá?

Felsorolhatnám, hogy melyik kutyám mit tud, milyen cuki trükköket mutat be, de nem ez a blogom célja. Erényeik helyett inkább hátrányaikat mutatom be és a folyamatot, amivel kiküszöbölöm ezeket a dolgokat. Talán segít másoknak is, akik hasonló problémával küszködnek, de igazából magamnak írom, hogy jobban követhessem, mennyit haladunk előre. Szívesen válaszolok kérdésekre és szívesen fogadok tanácsokat.

Loki 4 éves hovawart. Kölyökkora óta nevelem, sokáig kutyaiskolában szocializálódtunk. Mindketten. Remek volt a társaság összeségében és jó a hangulat - csak baromi messze van tőlünk a suli. Először gyalogoltunk, de mire odaértünk, mindketten elfáradtunk. Aztán a jogsi megszerzése, majd Anya bizalmának megnyerése a vezetői képességemet illetően lehetővé tette, hogy autóval járjunk. Ez sem tartott sokáig, nem túl szabályos és pöttyet veszélyes is a hátsó ülésen szabadon izgő-mozgó, vállamra nyálát csorgató kutya szállítása. Rácsot nem lehet beleszerkeszteni, kutyabiztonsági övet meg még nem láttam a helyi állatboltok polcán.
Szóval marad a séta, amihez még kicsit edzeni kell a kutyát. Komolyan. Ő előbb elfárad és hisztisebb, mint én.

Ami probléma van vele most elsősorban a kerítésnél tombolás. Kidugja a pofáját és ledörzsöli az orrhátáról a szőrt, ami nem túl esztétikus. Erről próbálom őt leszoktatni. Lehet ugatni, de nem kell veszett vadállat látszatát kelteni. Ez a düh egyébként az utcánkban lakó bobtail ellen irányul, aki egyszer felborította őt.
Tegnap este volt alkalmam jelen lenni. Egyetlen szót kellett csak kiabálnom és a vadállat eltűnt, kíváncsian somfordált hozzám a kutyám, hogy mi a probléma. Megdicsértem, amiért befejezte az őrjöngést.

Sokan nagyon mókásnak találták, még amikor fiatalabb volt Loki, hogy ötszázszor elismételték ugyanazt a vezényszót. Ebből mára kialakult, hogy a fekszik és az ül csak egy javaslat, nyugodtan lehet helyette integetni, mert az nagyon cuki.
Bosszantó, hogy a sok fáradtsággal betanított szavak elvesztették eredeti jelentésüket. De talán nem veszett minden kárba. Német kutyafajta - legyenek német vezényszavaink. Így a fekszikből is lehet lelkes-gyors-földhözvágós fekszik. Tegnap reggel próbálkoztunk is, elégedett vagyok az eredménnyel. Elsőre nem rossz, majd még csiszolgatunk rajta.

Egyébként nem volt mindig ilyen vagány neve, apa (aki azóta már nem lakik velünk) ember nevet adott neki. -.- Azért roppant kellemetlen, mert ha nevén szólítom és magamhoz hívom egy ezt a nevet viselő férfi biztos furán érezné magát, hogy valaki lábhoz parancsolta.
Igazából nem vagyok benne biztos, hogy a névváltás nagy esemény a kutyám életében. Van egy vezényszavunk, a figyelj, amire felveszi velem a szemkontaktust.
Van egy sanda gyanúm, hogy megvan róla győződve, őt igazából Figyelj-nek hívják.
Kipróbáltam. Hallgat rá.

És most jöjjön egy kevésbé vidám történet ...

Hozzászólások (1)

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |